Svédségek

és kétségek

Kényszerleszállás

2017. február 23. 00:49 - Svédségek


A mai posztom nem igazán svédség, de azért valami kapcsolat van - erről majd később. Amikor Amerikában éltem, egyszer megkérdezte tőlem valaki, mi szerintem a legnagyobb különolimpia_wizz.jpgbség az amerikaiak és a magyarok között. Rövid gondolkodás után az jutott az eszembe, hogy az amerikaiak mindig azt keresik, hogy valamit hogyan lehet, míg a magyarok azt nézik, hogyan nem lehet megcsinálni.

Mélységesen elszomorít, hogy egy mozgalomnak álcázott politikai csoportosulás nem tenni akar valamit, hanem valami ellen indul, rombolásba kezd, szétzilál, megfúr, ab start. Hadd legyen igaza Esterházy Péternek, hogy Magyarország „Kicsi, fantasztikus, jelentéktelen”.

Ne legyen Olimpia! És miért? Mert még a Moszkván lévő órát sem tudja Budapest üzemeltetni, nem hogy egy olimpiát lebonyolítani. És hogy másra kell a pénz. Kíváncsi lennék, hogy azon tömegek közül, akik aláírták, hányan vannak tisztában a magyar költségvetés számaival, teherbíró képességével és számolták ki, mi, mennyi és hogyan, és hányan írták alá pusztán a rombolás, gáncsoskodás, „nehogymá’ összejöjjön nekik” szándékával. Pedig egy olimpia nem csak stadionépítéssel jár, hanem komoly infrastruktúra-fejlesztéssel, közte például az egészségügyi ellátás javításával. Közvetett hatása többek között, hogy a gyerekek, de akár a felnőttek figyelmét, vágyait a sport felé tereli.

Nem vagyok különösen focirajongó, de a tavalyi EB-sikerek hatalmas örömmel töltöttek el, és főképp szívmelengető és eufórikus volt megélni a nemzet egységét a közbeszédben és az utcákon. Ez várt volna ránk hatványozottan 2024-ben. De most eljött a csodátalanítás ideje, a merjünk kicsik lenni mantrája, és a we can’t do it korszaka.

És hogy ennek mi köze Svédországhoz? Nos, az, hogy sokan vagyunk, akik külföldön élünk, dolgozunk és nem pusztán a jobb megélhetés miatt. Pontosabban a meg-élhetés nem csak az anyagiakra vonatkozik, hanem arra is, hogy távolabbról szemlélve egyre élhetetlenebb, elviselhetetlenebb a kicsinyesség, a gáncsoskodás, az indulati politizálás, a dögöljön meg a szomszéd tehene attitűd, a surmóság, ami mindig azonnal megcsap, amikor kilépek Ferihegy betonjára. Sebaj, most már nem kell izgatottan várni, hogy épp az olimpiai festésű gép röpítsen haza.

fotó: Garbaisz Dávid

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://svedsegek.blog.hu/api/trackback/id/tr7912283963

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Okkoskka 2017.02.23. 11:37:45

Ha nincs jobb érv valami mellett, minthogy "meg tudjuk csinálni", akkor azt nem kell megcsinálni. Infrastruktúrafejlesztés amúgy is kell, de nem csak Budapesten, hanem az egész országban.

Svédségek 2017.02.23. 12:46:38

@Okkoskka: Egyetértünk, nem csak Budapestet kell fejleszteni, de az olimpia nem csak a főváros fejlődésével járt volna, hanem az egész országával. Közel nem csak a meg tudjuk csinálni érv szólt mellette, érdemes böngészni a pályázatot. budapest2024.org/palyazat/a-budapest-palyazat

Hakapes 2017.02.24. 09:44:20

@Okkoskka: Szerintem pont erről szól a blogpost...
süti beállítások módosítása